Leteszteltük: kalandozás az ötödik generációs Renault Clio-val

A franciák kicsiben szeretik: míg Németországban a Golf vezeti a regisztrációs statisztikákat, Franciaországban inkább a kisautók a kelendőek. A Renault Clio, amire a “gallok Golfjaként” is szokás hivatkozni, egyenesen Európa legtöbbet vásárolt autója. Nem csoda, ha a Renault nem szeret kísérletezni a bevált recepttel: az ötödik Clio sem rugaszkodik el az elődeitől (és hasonlóképpen jár el a VW is a Golfok esetében).

A Clio V hosszúsága 4,05 méter, ami tipikusnak mondható kisautó-méret. A sofőrnek és utasainak is elegendő hely áll a rendelkezésére, ám - mivel nem egy SUV-ról beszélünk - meglehetősen közel maradnak a földhöz. A 39 literes csomagtartója rengeteg helyet kínál, igaz, a hátsó ülések rovására. Hátul utazva így 180 centis testmagasság felett már nem tudjuk a térdünket kényelmesen elhelyezni, míg az alacsony belmagasságnak a frizuránk láthatja kárát.

Funkcionalitásában a Renault-val akadnak gondok: ezek közé tartozik a hátsó ablaktörlők munkája, amik az egyébként is szűkös ablaknak csak egy kis szeletét törlik végig.

A vezérlőfelületeknél ugyanakkor a Clio ötödik generációja valódi minőségi ugrást hajtott végre. Habár itt műanyagot is találunk, a textil, műbőr, króm, a kijelzők és felületek tökéletes összhangot hoznak létre. Negatívum ugyanakkor, hogy az automata sebváltó kijelzője nincs megvilágítva, ami pedig sokban megkönnyítené az éjszakai manőverezést.

Megfizethető digitális funkciók

Príma, hogy a Renault megfizethetővé teszi a digitális funkciókat. A top-hifivel ellátott GPS meglehetősen korrekt, 230 ezer forint körüli ártól indul. A vészfékassisztens-rendszer szériatartozék, épp úgy, mint a nyomtartási asszisztencia, a tempomat és a közlekedési tábla-felismerés. Biztonságból tehát a franciák öt csillagot kapnak.

Tesztautónk a motorháztetője alatt is remekül felszerelt: egy 1,33 literes, 130 lőerős benzinmotor és egy hétfokozatú, dupla tengelykapcsolós sebességváltó foglal itt helyett. A motor kellő energiát szolgáltat az 1,2 tonnás szerkezetnek, ám egy négyhengereshez képes sajnos elég durva.

Az automatika gyorsuláskor revolversebességgel kapcsol, ám sajnos gyakran összezavarodik. Kissé idegesítő még, hogy a kezdőnyomatékot is nehéz adagolni, már csak a start-stop rendszer rövidke gondolkodási ideje miatt is.

Ám amikor a Clio végre beindul, akkor szépen megy, pontos és agilis. A futómű egyensúlya meggyőzően komfortos. A vezérlés a Renault-ra jellemzően precíz, könnyed és összehangolt.

A 4 és félmillió forintos, árlista szerinti legalacsonyabb árért mindössze 65 lóerős teljesítményt kapunk. Ennyiért azonban már fényérzékelő, nyomtartási assziszencia, tempomat, közlekedési tábla-felismerés és ledes fényszóró is tartozik a Clióhoz. A rádió és klímaberendezés újabb félmilliót dob az áron.

Tanulság: a Clio tovább bővítheti a rajongótáborát. A digitális berendezések lehetnének átáthatóbbak, a meghajtás pedig kulturáltabb, ezek azonban elviselhető hibák.

Autogramm

Vezetési élmény 3/4

Agilis koordináció, erőteljes motor komfortproblémákkal

Teljesítmény 3/4

1,33 literes négyhengeres benzinmotor

130 lóerő (96 kW)

Maximum sebesség 200 km/h

0-100 km/h: 9,0s

Fogyasztás 3/4

5,5 liter (normál), 6,1 (a teszt során)

Ár 4/4

4 és félmillió forinttól

A tesztautó értéke 8 millió 700 ezer forint